Felszólaló 1en
Jó reggelt!
Felszólaló 2en
Jó reggelt mindenkinek!
Felszólaló 1en
Jó reggelt!
Felszólaló 2en
Rendben. Ez olyan, mintha újra találkoztunk volna, de kérem, foglaljanak helyet, mert elkezdjük a munkát.
Felszólaló 1en
Jó reggelt. Jó reggelt mindenkinek. Kedves Sheba, Méltóságos Urak, kedves kollégák, igazán nagy öröm számomra, hogy ma reggel itt lehetek önökkel. Üdvözlöm az Invest Frontier elindítását, imádom a frontier szót, egy térképen csak egy vonal, de a felfedezők számára mindig az a hely volt, ahol a ismert világ véget ért, és az új lehetőségek kezdődtek. Remélem, ma is hozhatjuk el ezt a szellemet ma, felfedezők, akik bátrak, hogy újat próbáljanak. És biztos vagyok benne, hogy mindannyian felfedezők vagyunk ebben a teremben, és különösen köszönettel tartozom azoknak, akik óceánokat és kontinenseket átszelve érkeztek ide, külön köszönet Tom Fletchernek, kedves Tomnak, hogy ma csatlakozott hozzánk. Az Invest Frontier egy új platform. Ezzel együtt hoztuk létre a Világgazdasági Fórummal, hogy a vállalkozásokat és a befektetőket összehozzuk a humanitárius szervezetekkel. Ma 70 képviselő ül körül ez asztalt, az ENSZ szervezeteiből és civil szervezetekből, pénzügyi intézményekből, magáncégekből, filantróp szervezetekből és természetesen kormányokból. Nem mindig ugyanazt a nyelvet beszéljük, különböző rövidítéseket használunk, különböző hátterekből érkezünk, de mindannyian hiszünk abban, hogy különbséget tudunk tenni. Engedjék meg tehát, hogy megnyugtassam önöket: nem azért vagyunk itt, hogy erkölcsi kötelességről vagy fennkölt eszmékről beszéljünk, hanem azért, hogy üzletről beszéljünk. Hogy lehetőségeket feltárjunk, befektetéseket vonzzunk, új piacokat nyissunk meg, és új munkamódszereket találjunk. A jelenlévők több mint fele a magánszektorból érkezett, és én bizonyosan nem szándékozom pazarolni értékes idejüket. Ma 2 milliárd ember él olyan területeken, amelyeket konfliktusok és válságok sújtanak. Ez a Föld népességének 1 a 4-ből. Ez óriási humanitárius kihívás. De egyben minden idők egyik legnagyobb kihasználatlan gazdasági lehetősége is. Képzeljen el egy elmenekült menekültet. A családja ellátásához elegendő élelmet nehezen megteremteni küzd, és most képzelje el ugyanezt a menekültet, amint hozzáférhet egy innovatív öntözőrendszerhez, amelyet a világ másik felén fejlesztettek ki. A valóság a terepen gyökeresen más lehetne számára. Az Európai Bizottság és tagállamaink a világ legnagyobb humanitárius segélyadóinak számítanak, de a humanitárius segítség
egyedül nem tud megoldani egy humanitárius válságot. Szükségünk van humanitárius szervezetekre, fejlesztési finanszírozási intézményekre és a magánszektorra, akik egymással összhangban dolgoznak. A köz- és magánszektor közötti partnerségek a fejlődő országokban nem újdonság. A kihívás az, hogy ezek a partnerségek működjenek a válság sújtotta területeken, ahol a legnehezebb üzletet és befektetést vonzani, mégis a legszükségesebb. Ez új módszereket jelent a befektetések bevonására a sebezhető piacokra, a kockázat csökkentését a vállalkozások számára, és megkérdőjelezni azt a feltételezést, hogy ezek a helyek egyszerűen túl kockázatosak a befektetésre. Amikor a helyi vállalkozások nőnek, munkahelyeket teremtenek, és egy stabil fizetés azt jelenti, hogy egy család kevesebbet támaszkodik a következő segélykonvojra. Ezeknek a partnerségeknek mindenkinek hasznára kell lenniük. Ez nem jótékonyság, hanem valódi üzleti lehetőségekről van szó, amelyek ugyanakkor valódi emberi szükségleteket is kielégítenek. Amikor az embereknek van munkájuk és alapvető szolgáltatásokhoz jutnak, a vállalkozások pedig növekedhetnek, mindenki nyer. Már vannak példáink, amelyek bizonyítják, hogy ez működik. Most már fel kellene őket skálázni. Ezért hoztuk létre az Invest Frontiert, hogy olyan embereket ültessünk egy asztalhoz, akik általában nem szoktak együtt ülni; el kell mondanom, ritkán van szerencsém, hogy mindnyájatokat egy szobában lássam, és pontosan ez a lényeg. Nem akarom, hogy az Invest Frontier csak egy újabb konferencia legyen, ahol névjegykártyákat cserélünk, aztán hazamegyünk. Eredményeket akarunk. Ezért ma, együtt, Sheba, bemutatjuk azokat a ígéretes kezdeményezéseket, amelyek már léteznek, és sokkal tovább vihetők lennének a megfelelő támogatással és befektetéssel. Kedves barátaim, az Invest Frontier nevet választottuk, hogy túllépjünk azon, amit eddig tettünk. A felfedezők soha nem tudták pontosan, hogy mi rejtőzik a térkép vonala mögött. Mégis elindultak. Akárhogy is. Gyerünk, ragadjuk meg ezt a lehetőséget, és induljunk! Köszönöm, és kedves Sheba, most ön következik.
Felszólaló 3en
Köszönöm. Nehéz követni, de nagyon köszönöm önnek és köszönöm az Európai Bizottságnak, hogy valódi partner volt ebben a törekvésben, valamint a mi Invest Frontier vezetői csoportunknak. Jó látni benneteket sokan az asztalnál. Ti valóban segítettetek formálni a ma elindítandó ambíciót és gyakorlati programot. Méltóságos urak, kollégák és barátok, és azt kell mondanom, különösen nagy örömömre szolgált, hogy már ma reggel is annyi barátomat láthattam. Az elmúlt két év, sőt valójában sokkal régebben tudjuk, hogy mélyreható zavarok időszaka volt ez. Láthattuk ennek a hatásait minden szektorban, a portfóliókban, a költségvetésekben és a partnerségekben, és ez a valóság, ahogy Hadja az imént említette, valóban egy világos szükségszerűséget teremtett. Ezért vagyunk ma itt: hogy túllépjünk azon, ami változtatni kell, és elkezdjük a megvalósítást. Amikor a sebezhető és határ menti piacokról beszélünk, gyakran azzal kezdünk, ami hiányzik: tőkével, infrastruktúrával, kapacitással, stabilitással. A hiányosságok és a befektetési kockázatok kétségtelenül valóságosak, de ezek ellenére is tudjuk, hogy vannak virágzó partnerségek és üzleti modellek, vannak országok és közösségek, amelyek vállalkozói szellem, innováció és alkalmazkodóképesség jellemez, és olyan helyek, ahol már most megoldások születnek, amelyek valódi gazdasági növekedést eredményeznek; ezek már folyamatban vannak. Ezért gondolom, hogy összehoztuk az Invest Frontier két pillérét, mert ez a megkülönböztetés a válságkezelés és a gazdasági fejlődés között egyre kevésbé megfelelő. Az embereknek biztonságra van szükségük, az embereknek alapvető szolgáltatásokra van szükségük, de szükségük van munkahelyekre, működő piacokra, megbízható infrastruktúrára és lehetőségekre a jövő építéséhez. A megfelelő lehetőségek és partnerek összegyűjtése a Világgazdasági Fórum egyik jellegzetes hozzájárulása. Segítünk olyan szereplőket összehozni, akik nem mindig találkoznak ugyanabban a teremben. Összekötjük azokat, akik ma válságkezeléssel foglalkoznak, azzal, akik a piacokon fektetnek be, és az intézményeket építik, amelyek létrehozzák
munkákat és gazdasági növekedést. És az Invest Frontierrel segítünk abban, hogy egy széles körű ambíciót gyakorlati együttműködéssé alakítsunk, olyan megoldásokra összpontosítva, amelyek adaptálhatók, skálázhatók és replikálhatók. És úgy tesszük ezt, hogy reméljük, egy tisztább utat nyitunk meg ahhoz, amiről mindannyian régóta beszélünk, régóta különböző módokon: hogyan vonjuk be a magánszektort, valódi partnerekként az asztal köré, és ne csak utólag, a beszélgetések végén, vagy csak finanszírozás reményében. Ma tehát, ahogy Hadja is említette, egy kezdeti portfóliót mutatunk be 10 partner által vezetett megoldással; ezek olyan megoldások, amelyek gyakorlati kihívásokra válaszolnak, erősítik a válságkezelést, hatékonyabban használják a technológiát, mobilizálják a befektetéseket, támogatják a helyi vállalkozásokat és ellenállóbb piacokat építenek. És hangsúlyoznom kell, hogy ezek a megoldások csak egy kiindulópontot jelentenek. Amit ma teszünk, az ennek az erőfeszítésnek a beindítása. Ez nem egy zárt lista. Már hat további megoldást azonosítottunk további fejlesztésre. És továbbra is nyitottak vagyunk további javaslatokra. De a legfontosabb, hogy az ambíciónk túlmutat egy megoldáskészleten. Amit igazán elérni szeretnénk, az az, hogy átalakítsuk a munkánkat a törékeny és frontier piacokon, hogy nagyobb ellenállóképességet és tartósságot biztosítsunk, és mindezt egy szélesebb, fenntarthatóbb partneri körrel tesszük. Ez azt jelenti többek között, hogy átmegyünk külső közvetítőkről helyi irányítású megvalósításra és tőkére, a szétdarabolt, egyedi beavatkozásokról egy kollaboratívabb ökoszisztémára, a támogatásokból katalitikus és intelligens finanszírozásra, a törékeny és frontier piacokat segélyezettként kezelésről a növekedési piacokként való elismerésre, valamint arról, hogy a technológiát ne csak eszközként lássuk, hanem a fenntartható átalakulás központi szerepét ismerjük fel. Mit tehetünk? Partnerségeket közvetítünk, amelyek segítenek ezeknek a megoldásoknak a skálázásában és előrehaladásában, összekötjük a megoldás tulajdonosait a szükséges tőkével, szakértelemmel, technológiával, piacokkal és politikai partnerekkel, és képviseljük őket.
a sikerek, amelyek gyakorlati útvonalakat mutatnak be, hogyan lehet ezeket a megoldásokat a hálózatainkban skálázni. Tehát ma mindannyiotoknak ez a kérésünk, hogy segítsetek nekünk ezeket az útvonalakat kialakítani. Erősítsetek meg egy már kiválasztott megoldást, javasoljatok egy új megoldást, hozzatok tőkét vagy szakértelmet, vagy nyissatok meg a technológia vagy a piacok felé való hozzáférést. Azoknak, akik a 2027-es éves találkozónkon lesznek, már most alig várjuk, hogy ezen erőfeszítésünket egy sor tervezett beszélgetés és találkozó keretében előbbre vigyük. És Davosig 2028-ra együtt eredményt fogunk felmutatni. Modernizált válságkezelés, erősödő helyi vállalkozások és infrastruktúra, növekvő tőke és képesség, el nem ért piacok elérése, valamint olyan partnerségek, amelyek munkahelyeket teremtenek, növelik a rugalmasságot, és gazdasági növekedést alapoznak meg. Bemutatunk egy sor modellt, amelyek nemcsak azt mutatják meg, hogyan lehetne ezt a munkát másként végezni, hanem azt is, hogy már most másként történik. És nagy volumenben nehéz környezetekben. Az Invest Frontier ad nekünk erre lehetőséget, és alig várjuk, hogy ezzel együtt haladjunk mindannyiotokkal. Köszönöm.
Felszólaló 2en
Nos, hadd adjam hozzá a köszöntőmet és jó reggelt! Raj Kumar vagyok. Én vagyok a DevEx elnöke, főszerkesztője és vezérigazgatója. Éppen most érkeztem Washingtonból, D.C.-ből, és fogalmam sincs, mi lehet ebben a héten, de még soha nem tapasztaltam ekkora melegséget Brüsszelben. És csodálatos itt lenni mindnyájukkal, együtt lenni biztos Laveef komisszárral, együtt lenni Shibával, ami szerintem egy hírt jelent. Ez tényleg hír. Önök, mint csoport, valamit tesznek együtt, felelősséggel, olyan idővonalon, amely nagyon összhangban van a DevExen és az elmúlt néhány évben mindannyian tapasztalt főbb témákkal. A politikai gazdaságtannal, a segélyiparral kapcsolatos téma, az az elképzelés, hogy a megszorítások itt vannak, és maradni is fognak valamilyen formában, függetlenül a választási változásoktól. És ennek a közösségnek új módon kell dolgoznia. És ki kellene szélesítenie annak a körét, amit a humanitárius válasz és a fejlődés jelent, egy olyan körét, amely magában foglalja a magánszektort, a filantrópiát, az új és innovatív modelleket, valamint a lényeges humanitárius és fejlődési munkát, amely annyi helyen nélkülözhetetlen. És csak azért, hogy tisztázzuk, milyen helyekről is beszélünk, 1,8 milliárd emberről van szó. Ez nem egy szűk kör kérdése. És ezek az gazdaságok, ahogy elkezdtük ezt a fordulatot egy magánfinanszírozásra összpontosító szektor felé, nagyrészt lemaradtak. Sokan közülünk nap mint nap ezen dolgoznak. Ez nem jelenti azt, hogy nincs nagy erőfeszítés, de ezekben a gazdaságokban él a világ népességének 20 százaléka, de csak az 5 százaléka a világ termelékenységének. És olyan helyekről beszélünk, ahol 2050-re körülbelül 70 országban a világ munkaképes korú népességének több mint egyharmada él majd. Tehát a sorsuk szorosan összefonódik a mi sorsunkkal, függetlenül attól, melyik országból származol a világon. És a kérdés az: tehető-e ennél szisztematikusabb dolog? És szerintem ez az, amit az Európai Bizottság és a Világgazdasági Fórum összegyűjt minket, hogy megtegyük.
ma itt vagyunk, hogy megvitassuk, és reményeim szerint ez egy igazán dinamikus ülés lesz. Egy hivatalos, felvételre kerülő megnyilatkozások sorozatával kezdünk, de hamarosan egy igazán nyílt párbeszédre térünk át, ahol remélem, mindannyian lehetőséget kapnak a részvételre, a vita és a megbeszélés során, hogyan haladjunk előre ezzel a kérdéssel. Csak szeretném elmondani, hogy idén korán a DevEx-nél egy felmérést készítettünk, és globális közönségünktől megkérdeztük: szerintetek mi tart vissza bennünket? Miért vált a milliárdoktól a billiókig menő folyamat egyfajta poénná? Egyes emberek a magánfinanszírozás varázslatos kistulajáról beszélnek, ugye? Arról az elképzelésről, hogy elméletileg el fogjuk érni, de miért beszélünk róla folyton anélkül, hogy megvalósítanánk? A felmérésünk résztvevőinek válaszai közül pedig a legfőbb válasz az volt, hogy ez a nem összehangoltság gondolata. Mindenki ezt akarja, de végül nem gyűlünk össze egy asztal köré, és nem találjuk meg azokat az ösztönzőket, amelyek mindenki számára működnek. És szerintem ez az, amit az Invest Frontier próbál megoldani. És ez az, amiért ma itt vagyunk. Szóval ezzel együtt újra üdvözlöm önöket, és átadom a szót az első előadóknak. Ezen a hivatalos, felvételre kerülő ülésen néhány előadó csatlakozik hozzánk virtuálisan, majd pedig hallhatunk néhány másikat a teremben, és aztán elkezdődik a szélesebb körű vita. Ezzel együtt szeretném megkérni Kirsty McNeilt, aki most az asztal egyik oldaláról a másik oldalára került át. Hosszú karriert tudhat maga mögött a humanitárius és fejlesztési területen, de most az Egyesült Királyság Nemzetközi Fejlesztésért felelős államtitkára, egy különösen fontos időszakban, a G20 idején. Szóval nagyon kíváncsiak vagyunk Kirsty, a véleményedre ebben a témában. Kérlek, államtitkár asszony.
Felszólaló 3en
Köszönöm, Raj. Mindenki hall engem? Hallanak engem? Igen? Rendben. Köszönöm, Raj. És köszönöm, Hadja és Shiba, hogy összehoztak minket. Olyannyira optimista és izgatott vagyok, hogy csatlakozhattam hozzátok az Invest Frontier elindításánál, de nem kell elmondanom a jelenlévőknek, hogy nagyon nehéz időszakban találkozunk. Látjuk, ahogy a klímaváltozás károkat okoz a fejlődő országokban. Persze, felkészültünk a valaha volt legsúlyosabb El Niño eseményre, a konfliktusok és a bizonytalanság pedig túl sok embernek okoz kárt túl sok helyen, és ahogyan jól tudjuk, a humanitárius szükségletek növekednek. A finanszírozás viszont csökken. És ez a kontextus arra kötelez minket, hogy nehéz döntéseket hozzunk. Arra vonatkozóan, hogy hol koncentráljuk erőfeszítéseinket. De ez azt is jelenti, hogy új módszereket kell találnunk, hogy több erőforrást vonjunk be. Hadd hangsúlyozzam ki és legyek egyértelmű. A mi nézetünk szerint a hagyományos támogatási finanszírozás továbbra is a humanitárius finanszírozás fő támasza marad. De vannak olyan helyek, ahol a közfinanszírozás segíthet mobilizálni a magán tőkét, amely képes kockázatokat kezelni és támogatni a helyi megoldásokat. És ezért vagyunk mindannyian itt. És ez rendkívül fontos, mert a válságon átélő embereknek többre van szükségük, mint a segítségnyújtásnál. Igen, szükségük van segítségnyújtásra, de ennél többre van szükségük. Szolgáltatásokra, munkára, lehetőségre, hogy valóban újjáépíthessék az életüket. És itt lehet a magánbefektetéseknek hatalmas hatásuk. Néhányan közülük talán látták a British International Investment új stratégiájának elindítását, amely a legkevésbé fejlett országokban a új magvető befektetések 25%-át célozza meg. Ha például a Kongói Demokratikus Köztársaságra nézünk, akkor a BII azt támogatja, hogy az ország első mélyvízi konténerkikötője megépüljön. Reméljük, hogy ez körülbelül 85 000 munkahelyet fog teremteni, és több mint egymilliárd dolláros további kereskedelmet generál. De nemcsak az egyedi befektetésekre koncentrálunk – bár azok fontosak –, hanem azon vagyunk, hogy a BII és más eszközök segítsenek piacokat építeni.
és intézményeket, amelyek fenntarthatják ezt a beruházást az idő során. Tehát újra, ha például a FSD Africa-ra nézünk, amelyet az Egyesült Királyság hozott létre, együttműködünk az etióp kormánnyal az ország első modern értéktőzsdejának a létrehozásán. Már hét vállalat bevezetésre került. Több mint 47 000 etióp vált részvényesévé a nemzeti távközlési vállalatnak. És nekünk is meg kell változtatnunk a nemzetközi rendszereket is, és bizonyára hallottátok a külügyminisztert Bangkokban sokat beszélni erről, a G20-elnökségünk programjáról. De hadd foglaljam össze egy pillanatra, hogy különösen arra összpontosítunk, miként használhatják a multilaterális fejlesztési bankok hatékonyabban a mérlegüket, vállalva azokat a kockázatokat, amelyeket a magánszektor nem vállalhat és nem is vállal, valamint átvállalva azokat a kockázatokat, amelyeket az befogadhat. Ezt azért szeretnénk, mert ez felszabadítja a tőkét az új beruházások számára, beleértve a sebezhető és határ menti piacokat is. És mint mindannyian jól tudjuk, ha fenntartható beruházásokat szeretnénk ezeken a piacokon, védeni kell az embereket és a gazdaságokat azoktól a sokkoktól, amelyek egyetlen éjszaka alatt eltörölhetik az éven át végzett munkát. Ezért vagyunk olyan erősek a megelőző finanszírozásban. Így tehát, idén elején az Egyesült Királyság további pénzeszközöket biztosított a Természeti Katasztrófák Alapjának, amely már mobilizált 150 millió dollár magán tőkét a biztosítás fejlesztéséhez, amely megbízható támogatást nyújt a sebezhető közösségeknek, amikor katasztrófa sújtja őket. Természetesen támogattuk az új előrejelző biztosítási akciókat is, hogy még a válság eszkalálódása előtt cselekedhessünk. A mi családjaink számára, akik árvizekkel vagy aszállyal néznek szembe, ez mindent jelent, mert ez a különbség aközött, hogy elveszítik mindazt, amit olyan keményen megdolgoztak, vagy pedig képesek lesznek talpra állni. Ezért olyan boldog vagyok, hogy itt lehetek önökkel. Lenyűgözött és megihletett a mai nap összegyűlt emberek száma. Csak szeretném arra kérni mindannyiukat, hogy ne hagyják ki ezt a lehetőséget. Használjuk ki ezt az együtt töltött időt befektetőkként, partnerekként, fejlesztési és humanitárius szereplőkként, és gondolkodjunk el azon, hogyan tehetnénk
a megközelítések teszik-e a legnagyobb különbséget? Hol segíthetnek minket több emberhez jutni, és főleg hamarabb? Ez az, ahogyan több biztonságot tudunk nyújtani az embereknek ma, és sokkal jobb esélyt a holnapra való rebuildelésre.
Felszólaló 2en
Nagyon köszönöm, miniszter úr, és köszönöm a tapsot is. Remélem, hallja őket. Meleg tapsokat kapott a teremben. Kirsty és én is nagyon örülünk, hogy ezt a lehetőséget hangsúlyozza, és az urgency-t, amiről szerintem ma sokat fogunk hallani. Üdvözlöm a beszélgetésünkön Ő excellenciáját, Dr. Abdallah bin Abdulaziz Al-Rabihát, aki Szaúd-Arábiából csatlakozik hozzánk, ahol ő a Salmán király Humanitárius Segélyezési és Mentőközpont főfelügyelője. És tudnia kell, hogy ő egy jeles gyermekorvos és egykori egészségügyi miniszter ebben az országban. Örülünk és nagyon boldogok, hogy csatlakozott hozzánk néhány rövid megjegyzés erejéig. Köszönöm.
Felszólaló 4en
Köszönöm. Jó reggelt, Nagyméltóságúak, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy őszinte hálám kifejezésével kezdjem, amelyet a missziónak, valamint a Világgazdasági Fórumnak tartozom, amiért megszervezték ezt a rendkívül fontos eseményt: az Invest Frontier találkozót. Ma több mint 145 milliárd amerikai dollár humanitárius segítséget biztosítottak 175-nél is több ország számára. A KS Relief több mint 4000 projektet valósított meg, amelyek költségvetése 8,5 milliárd amerikai dollárt meghaladó összeget tett ki 113 országban. Tovább már nem tekinthetünk a sebezhető és határ menti piacokra kizárólag a végtelen sebezhetőség és állandó segítségnyújtás szempontjából. Ehelyett olyan lehetőségként kell megközelítenünk őket, amelyek helyi szinten vezérelt növekedést és fenntartható ellenállóképességet kínálnak. Szeretnék három fő prioritást bemutatni, amelyek irányíthatják a munkánkat. Először is, tiszteletben kell tartani a nemzetközi humanitárius jogot, védelmet kell nyújtani a humanitárius segítőmunkát végző munkatársaknak, és biztosítani kell a biztonságos és akadálymentes humanitárius hozzáférést. Megbízható és akadálymentes hozzáférés nélkül semmilyen életképes piaci tevékenység, sem pedig gazdasági fellendülés nem tud gyökeret verni. Másodszor, el kell érnünk, hogy a segítségnyújtás elveken alapuló lokalizációja bevezetésre kerüljön anélkül, hogy növelné a kockázati szintet, vagy terhet róna a közösségekre. Harmadszor, szükség van katalitikus, több szektort átfogó finanszírozás alkalmazására – a donorok önálló támogatásai nem képesek betölteni a világon napjainkban egyre táguló finanszírozási réseket. A mi szerepünk, hogy stratégiailag használjuk fel a közpénzeket, vegyes finanszírozási mechanizmusokat, kockázatmegosztást, felelősségvállalást, valamint magán tőke bevonását alkalmazva, hogy befektetéseket szabadítsunk fel a magas kockázatú határ menti piacokon, miközben fenntartható, helyi szinten vezérelt hatást biztosítunk. Végül, dolgozzunk együtt Brüsszeltől Davosig és azon túl, hogy humanitárius segítséget alakítsunk át ellenállóképességgé, felszabadítsuk a közös jólétet, és a sebezhető határ menti területeket virágzó, méltóságot és lehetőséget teremtő központokká változtassuk. Köszönöm.
Felszólaló 2en
Nagyon köszönöm. Most szeretnék Tom Fletcherhez szólni, aki mellettem ül az asztalnál. Tom, te nagyon gyakran jársz a terepen. Többet vagy úton, mint szinte bárki más, akit ismerek. Valójában látod és tapasztalod az emberek előtt álló kihívásokat, és meg kell találnod a módját, hogy e nehéz költségvetési környezetben is úgy nyújtózkodj a pénzzel, hogy eleget tegyél a mai igényeknek, miközben a rendszer reformjáról is gondolkodsz. Ezért nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre arról, merre tovább.
Felszólaló 5en
Nos. Nagyon köszönöm, Raj. És köszönöm neked is, Hadjar, meg neked, Shiba, hogy összehoztatok ezt a kiváló csoportot. És a beszélgetés szelleméért is, a kezdeményezőknek, ahogy Kirsty mondta, a lehetőségnek, annak az energiának, ami ebben a beszélgetésben van. Ahogy te is mondod, Raj, gyakran vagyok a terepen, mint sok más kollégám itt, Kathy és Chowder, meg mások az ISC vezetőiből, és persze mások is. És a következő néhány hétben innen Timbuktuba megyünk, aztán remélem a hónap vége előtt Taizébe, ami jelenleg az egyik legnehezebben elérhető hely, majd onnan Gázába és a Litani folyó déli részére, Libanonba is. És amit ezekben a helyekben találsz, Raj, ahogy te is tudod, meg azokban a helyekben, amelyek klimatikus katasztrófákból lábadoznak, tudod, nemrég jártam La Guairában a földrengések után, és a csapataink például Nepálban is válaszolnak az árvizekre. Az a helyzet ugyanis, hogy amikor válság sújt le, akár konfliktus, akár klíma miatt, az emberek összefognak. És nem úgy jönnek össze, hogy „én humanitárius vagyok, te fejlesztési szakember vagy, te a magánszektorhoz tartozol, te a civil társadalomból jössz”. Egyszerűen emberekként jönnek össze. És ez működik a helyi szinten. De már olyan régóta, annak ellenére, hogy a legjobbakat tesszük, ez nem működik a globális szinten. Amikor a globális szintre kerülünk, általában széthúzódik minden. Sok megbeszélésre megyünk, és azt mondjuk: „Ne dolgozzunk szigetekben.” De aztán elmegyünk, és külön terveket készítünk. És külön gyűjtünk pénzt. És külön kommunikálunk. Arról a dologról, arról a nagyon szűk körű dologról, amit éppen a mi szigetünkben csinálunk. Tehát igazán meg kell változtatnunk a gondolkodásmódot, és át kell térnünk arra a kollektív szellemre, amit a helyi szinten látunk. Térjünk át a cselekvésre. És ezért is olyan fontos, hogy Shiba és Shiba a VEF-fel együtt praktikus projektekre összpontosít. Ezért is támogatjuk ezeket a hatékonysági kezdeményezéseket az ISC-n belül. Egyetlen ellátási lánc, egyetlen beszerzési folyamat kialakításán dolgozunk. A tranzíciókon dolgozunk, Alexander DeCrowe által vezetett munkánkkal.
És miért, tudják, sok szervezet, ideértve a mostaniakat is, tudják, amikor Kathy és Youssef beleveti magát egy problémába, vagy Ugo és az IOM, ők nem arra gondolnak, hogy van ebben egy humanitárius és fejlesztési vonatkozás. Arra gondolnak, mit tegyünk a gyermekekért? Mit tegyünk az utazó emberekért? És ez az a gondolkodásmód, amire szükségünk van. Egy kiegészítő gondolkodásmódra. Ki a legjobb helyen ahhoz, hogy megvalósítsa? Végül még pár gondolat. Szerintem a megelőző cselekvés mellett szóló érv most már megnyertnek tekinthető. És most már csak cselekednünk kell. Most már rendelkezünk a megfelelő eszközökkel, a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy megelőzzük a válságokat, különösen a klímaválságokat. És ki kell mennünk, és sokkal innovatívabban kell használnunk őket, és eredményeket kell elérnünk. Ezért bocsátottam ki százmilliót a vészhelyzeti alapból, hogy a közösségek fel tudjanak készülni a szuper El Niñora. Tudjuk, mely utakat fogják egy hónapon belül lezárni, és így el tudjuk juttatni a magokat azoknak a utaknak a túlsó oldalára, mielőtt azokat lezárnák. És amikor a magánszektorhoz érkezünk, a gondolkodásmódváltásnak az kell, hogy legyen, hogy ne azt mondjuk, van egy tervünk, kérjük, finanszírozzák, hanem azt, hogy itt vannak a kihívásaink, kérjük, segítsenek megoldani őket. Hogyan oldjuk meg együtt a problémákat? Hogyan teremtsünk együtt lehetőségeket? Tehát szükségünk van magukra. Szükségünk van erre a párbeszédre, de ennél is fontosabb, hogy az általunk szolgálandó embereknek szükségük van erre a párbeszédre. Köszönöm, hogy összehoztak minket.
Felszólaló 2en
Nagyon köszönöm, Tom. Köszönöm, hogy a valóság egy darabját behozta a terembe, amit nagyon is szükséges volt hallanunk. Hálás vagyok érte. Szeretettel üdvözlöm a vitában Jacqueline Novogratzot. Jacqueline az Acumen alapítója és vezérigazgatója. Ön hosszú ideje tevékenykedik ebben a szférában. Egyes tekintetben Ön és az Acumen munkatársai „feltalálták” ezt a területet. Nem újkeletű tehát, de nagyon kíváncsi vagyok, mit gondol, mit követel tőlünk ez a pillanat, mit tehetünk ma másként, amikor a világ legsebezhetőbb piacain való beruházásokról van szó.
Felszólaló 6en
Köszönöm, Raj, és köszönöm a hozzászólásodat is. És a Világgazdasági Fórumnak, valamint az Európai Bizottságnak: ez egyszerűen fantasztikus terem. És pontosan olyanfajta párbeszédeket képvisel, amelyekre Tom után most szükségünk van. Amit mondani szeretnék: ahogy egyetlen szervezet vagy adományozó sem fogja megoldani a problémáinkat, ugyanúgy egyetlen befektető sem. A hosszú távú megoldás és a rugalmasság egyetlen módja az új tőkekeverékek, újfajta partnerségek, merészebb megközelítések – és merem mondani, a bizalom és az őszinteség építése. Kértetek, hogy adjak egy gyors példát, ami nehéz, de tessék. Nem fogom untatni önöket a hálózat nélküli villamosenergiával, kivéve, hogy a Földön még mindig 700 millió embernek nincs áram, ami elképesztő ebben az AI-korszakban és a hatalmas klímaváltozás idején. A példánkban, amit csináltunk, a „legnehezebben elérhető” területek voltak, néhány csodálatos partnerrel az asztalnál. Lényegében egy 250 millió dolláros kezdeményezés, 23 különböző partner gyűlt össze filantrópokból, akik lehetővé tették, hogy korai szakaszú, engedményes, hosszú távú saját tőkebefektetéseket tegyünk olyan országokban, mint Szomália, Benin és Burkina Faso, ahová ez a fajta tőke nem érkezik meg. A magánszektor – merem mondani – a filantrópia nélkül nem jött volna be. Ehhez kapcsolódik egy 200 millió dolláros engedményes hitelkeret, első veszteség fedezeti tőkével, és – és ez nagyon fontos – technikai segítségnyújtásra szánt támogatási pénzekkel, amit szerintem újra kellene definiálnunk. Ez az egész struktúra. Nemcsak filantrópokat, hanem a Világbank Csoportot és a Nemzetközi Pénzügyi Intézményeket, beleértve az IFC-t, a BII-t (ahogy említették), az FCDO-t, a GAP-ot, és mindegyik megértette, milyen tőkét hoz be. A csúcson a Shinhan, Dél-Korea legnagyobb kereskedelmi bankja, mindegyik más-más szakértelemmel. Tehát ez a partnerség lehetővé tette, hogy a megfelelő tőkét a piacra szabjuk. Minden országnak egyedi igényei vannak, és ezt el kell fogadnunk.
És ez vezet el minket a bizalomhoz. Fogalmam sincs, hányszor írtam vagy hívtam fel Anu Bejardot a Világbanknál, hogy a konkrét szükségletekről beszéljek egy adott országban, különösen a eredményalapú finanszírozásról, anélkül, hogy ez ne működne úgy, ahogy most működik. A norvégoknak szólítom fel, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan strukturáljuk a technikai segítségnyújtást a várakozásokkal, ám a valóság olyan helyzet, ahol valutaleértékelődések és a dollárba való visszaforgatás lehetetlensége miatt másképp kellett használnunk ezeket a forrásokat. Az egyetlen ok, amiért igent mondanak, az a hosszú távú munkakapcsolat, és az, hogy tudják, az igazat mondja nekik. Azt mondanám tehát, hogy mindannyian, mindannyian ezen a téren kell dolgoznunk. És végül, sokat tanultam a partnerségről, a bizalomról és a reményről, és remélem, hogy erről is tudunk majd beszélni. Csak egy újfajta bátorsági szintre, egy újfajta kockázatfelfogásra van szükség. Bár részben egyetértek azzal, hogy ez nem pusztán erkölcsi kötelezettségekkel függ össze, szerintem mégis meg kell fontolnunk a vakmerőség kockázatát, mert itt nem csupán pénzügyi kockázatról van szó. Környezeti, társadalmi és erkölcsi kockázatról is beszélünk, miközben, ahogyan Raj is említette, az emberiség egyharmada kirekesztetté válik abban az időben, amikor az AI csak tovább gyorsítja a már meglévő egyenlőtlenségeket. Annyira boldog vagyok, hogy itt lehetek, és annyira hálás vagyok mindenért, amit tanulhattam, valamint azért a lehetőségért, hogy a körülöttünk ülő embereknek köszönhetően cselekedeteket is véghez vihettünk.
Felszólaló 2en
Nagyon köszönöm, Jacqueline. Köszönöm önnek is, és köszönöm, hogy hangsúlyozta a bizalom és a őszinte párbeszéd fontos szerepét, amely minden bizonnyal az a szellem, amelyet ma ebben a teremben szeretnénk ápolni. Ezért is köszönöm. Szeretném most Franny Letoiert is csatlakozásra kérni. Franny, ön minden nap abba a piacba fektet be, amelyről beszélünk, és segített az Nemzetközi Pénzügyi Architektúrát olyan irányba formálni, amely nem hanyagolja el ezeket a gazdaságokat. Szeretném hallani, hogyan látja most ezt a lehetőséget.
Felszólaló 5en
Nagyon köszönöm, Raj. Igazán élveztem meghallgatni Hadja és Shiba, valamint Christie miniszter és Abdallah doktor bevezető megjegyzéseit. És a pultnál ülő kollégáimat. Személyes nézőpontból közelítek ehhez, mivel a karrierem a multilaterális fejlesztési bankoknál kezdődött, majd egy alapítvány vezetésére váltottam, és visszatértem a multilaterális fejlesztési bankokhoz, ám ezúttal az Afrikai Fejlesztési Bankhoz. Ezután egy regionális alregionális fejlesztési banknál, a TDB-nél dolgoztam, majd saját alapot, saját tőkét gyűjtöttem, és a magánszektorbeli kollégáimmal dolgoztam együtt. Az egyik dolog, ami meglepett, amikor az alapítványnál kezdtem dolgozni, az az, hogy mindenféle tőke – humanitárius fejlesztési pénzügyi tőke, filantrópia és magántőke – egy nagyon specifikus rést tölt be a piacon. De, mint a vakok, akik az elefántot tapogatják, mi csak egy részét látjuk az elefántnak, ezért most le kell vennünk a szemeinkről a kötést, és meg kell néznünk az egész elefántot. Ez lehetőséget ad arra, hogy egészen másképp dolgozzunk együtt. És ezek azok a történetek, amelyeket itt nagyon röviden meg fogok osztani arról, hogy mi minden lehetséges. Amikor elkezdtük, nemigen kaptunk meghallgatást, mert az emberek, ellentétben azzal a globális sikerrel, amelyet az érvelés elért, amikor mi kisebb léptékben próbáltuk megcsinálni, sokan azt mondták, hogy ez nem igazán illik ahhoz, amit ők csinálnak. Mi másképp látjuk, és nagyon nehéz tőkét gyűjteni ezeknek a problémáknak a megoldásához. Végül a saját tőkénket fektettük be, és elindítottuk, hogy bizonyítsuk: ez tényleg lehetséges. A egészségügyi szektorban például, amikor elkezdtük, partnerként együttműködtünk a Gates Alapítvánnyal, amelyik a tőke felét adta, mi pedig egyenlő arányban, 50-50-ban, hitelezési tőkét biztosítottunk, hogy lássuk, vajon kicsi és közepes vállalkozások, valamint a lánc utolsó kilométerén működő cégek – akiknek alapvető gyógyszerekre és orvosi felszerelésekre van szükségük – megkapják-e azt a finanszírozást, amelyre szükségük van, függetlenül attól, hogy melyik országban vannak.
És ami nagyon meglepő, most egy bétatesztet futtatunk már majdnem egy éve, nulla NPL-lel, ami még a befektető csapatot is meglepte, valamint a gyors skálázhatóság és a megoldás melletti gyors haladás lehetőségével. Tehát most már abban a szakaszban vagyunk, hogy mondjuk: rendben, most csatlakozzatok hozzánk a skálázáshoz. És a kihívás ezzel az, hogy tulajdonképpen városi piacokon indultunk, de nagyon hamar azt mondták nekünk: tudják, itt van ez a menekült közösség, amelyik igazán hasznot húzna belőle. És akkor kellett gondolkodnunk: ha egy menekült közösséget kellene kiszolgálnunk, változik-e a modell? És rájöttünk, hogy tulajdonképpen nem. Ami változik, az a kockázatvállalási készség, és így a struktúrázással meg lehet találni a megoldást erre. A második példám ismét a saját tőkével való befektetésből származik, ezúttal az agroerdészeti helyreállítás területén. És itt is nagyon hamar kiderül, hogy a szénpiacokat, amelyeket mindenki befolyásolni próbál, ezek a kisgazdák, kistermelők támasztják alá, akik hatalmas értéket teremthetnek, bevételeket generálhatnak, és egyúttal hozzájárulhatnak a nagy cégek által keresett szénkreditekhez. De nincs összehangolás abban, hogyan lehetne ezt finanszírozni. Tehát megint csak a vázlatlapra kerültünk, struktúrázni kellett, úgy kellett megtervezni, hogy ez a lehetőségteret nyisson. És most már azt látjuk, hogy nagy cégek jönnek, és mondják: én az összes 50 000 hektárt elviszem. És így a gazdák egy második, harmadik bevételi forrást kapnak. És a szépség ebben az, hogy ezekkel a szuper El Niño eseményekkel most a kakaó-, kávé- és teaültetvényesek hozamcsökkenést tapasztalnak, ami óriási hatással lesz a helyi gazdaságokra, és így lehetőséget teremt a szén mint kiegészítő jövedelemforrás használatára ezeknek a gazdáknak. Bezárásként pedig az utolsó példával, mert ez a legközelebb áll a szívemhez. Egy kis közösséggel dolgoztunk együtt, amelyik munkavállalói tőkét biztosított digitális platformok segítségével – ezért vagyok én az AI nagy híve, ha megfelelően használják, ugyanis képesek voltunk az AI-t nagyon gyorsan használni, és megoldásokat kínálni menekült táboroknak, egyéneknek, nagyon kis, egy- vagy kétfős vállalkozásoknak.
A COVID idején és azon túl. És ez a fajta finanszírozás lett aztán a gerince annak, hogy mondhassuk, valójában el lehet érni ezeket a lehetőségeket. Ez nem egy filantróp tevékenység. Lehet üzleti lehetőség is, mert mi megmutattuk, hogy meg lehet tenni, de a megfelelő struktúrát ki kell építeni. A valutakockázat hatalmas volt. A hitelkockázat korlátozott volt. Tehát ha ezeket megtaláljuk, akkor módszereket találhatunk a megvalósításra. Így zárva szeretném mondani, most van egy lehetőség, és nagyon izgatottak vagyunk, mivel néhány hónapon belül az Egyesült Királyság G20-elnöksége veszi át a stafétát, hogy felvegyük ezt a fonalat. Az MDB-reformok révén ezek a megoldások ne csupán egyszeri vészhelyzeti válságkezelő eszközök legyenek, hanem ismétlődő járművek a jövőben. Platformmegoldások, amelyek különböző tőkehalmazokat vonnak be a humanitárius tőkétől a piaci tőkéig, hiszen szükség van valakire, aki ott van, amikor az aid megszűnik. A projektelőkészítés és a projektpályázatok fejlesztése. Nem tudom elég erősen hangsúlyozni, amit Jacqueline éppen mondott. Szükség van valakire, aki befektet ebbe a térségbe. Az eszközök újrahasznosítása, mert ott lehetőség van arra, hogy a már finanszírozott eszközöket újrahasznosítsuk, és ezzel szabadítsunk fel tőkét további dolgok megvalósításához, valamint a partnerségek és a bizalom kérdése – egyetértek azzal, hogy ez hosszú távon egyedülálló megoldások megvalósításához vezethet. Tehát az Invest Frontier kezdje néhány ország prioritásával, néhány helyi vállalkozással, egyeztetve, ki készíti elő, ki vásárolja, ki viseli a kockázatot, és legyen egy határidő a bevetésre, és jövőre, amikor találkozunk, látni fogjuk, hogy messzire jutottunk. Köszönöm.
Felszólaló 1en
Köszönöm, Franny. Csak szeretném hangsúlyozni a gyakorlati tapasztalatot, amit a kis vállalkozásokba való tényleges befektetéssel szerzett. Azt mondta, hogy vannak olyanok is, amelyek akár egy vagy két személyt foglalkoztatnak. Nullás nemteljesítő hitelezési aránnyal, még a legnehezebb környezetekben is. Ez hihetetlen eredmény, és remélem, hogy ez mindenki számára itt megerősítést nyújt, hogy ezek a piacok nem zárhatók ki a magánbefektetők és a valódi hozamokat keresők előtt. Mindenütt vannak lehetőségek. Most szeretném Barry Andrewsot is bevonni a vitába. Barry, mint az Európai Parlament tagja, természetesen az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának elnöke. Ön éppen a középpontjában van a tárgyalásoknak az Európai Bizottság jövőbeni humanitárius és fejlesztési támogatásainak finanszírozási keretéről. Ezért nagyon kíváncsiak vagyunk a gondolataira.
Felszólaló 2en
Köszönöm, Raj, és jó reggelt mindenkinek! Biztos úr, köszönöm szépen! Shiva úr, ez a hihetetlen kezdeményezés miatt nagyon izgatott vagyok, hogy az elején lehetek valaminek, és szeretném ezt az érzést megosztani sok korábbi beszélővel, úgy érezzük, hogy valaminek az elején állunk, ami igazán izgalmas. De ahogy Raj is mondta, a szerepem itt az Európai Parlament nevében van. Mi vagyunk felelősek az európai költségvetésért a Tanáccsal együtt, és mint ilyenek, mi vagyunk a legközvetlenebb kapcsolattartók az európai adófizetőkkel, és a mi feladatunk, hogy biztosítsuk: az adófizetőknek megvan a bizalmuk e kezdeményezések iránt. Ezért szeretnék felvetni néhány kérdést, nem azért, hogy akadályokat gördítsek elé, hanem hogy biztosítsam: megértsük, milyen kérdések okozhatnak aggodalmat egyes európai parlamenti tagok körében e korai szakaszban, lehetővé téve a viták alakítását, és előrevetítve a fajta kérdéseket és akadályokat, amelyeket a lehető leghamarabb le kell küzdenünk. Tehát Ő excellenciájával, Szaúd-Arábiában, egyetértenék abban, hogy biztosítsuk: a legkevésbé fejlett országokra összpontosítunk – tudom, hogy ez a konferencia fókuszában áll a sérülékeny és konfliktus sújtotta országoknak, de 20 évvel ezelőtt indítottuk el a kereskedelmi segélyt, amely a Globális Kapu központi komponense, és a Parlamentben e héten volt egy meghallgatás, amely kimutatta, hogy a kereskedelmi segély a legkevésbé fejlett országokat nagyon jelentős mértékben hátrahagyta. Tehát most jó szándékkal van ez a célkitűzés, de fenn kell tartanunk a fókuszunkat ezen. A második pont, hogy a megfelelő egyensúlyt találjuk a transzparencia, például a Parlament felügyeleti jogának és a magánszektor üzleti érzékenységének a jogai között. Természetesen, amikor a magánszektorral foglalkozunk, lesznek ilyen kérdések, és mint Parlament, ez olyasmi, amivel igazán küzdünk, amivel a Globális
a kapuképző intézményekkel kapcsolatban nagyon nehéz információt szerezni arról, hogy mennyi közpénz mozgósít valójában magánszektorbeli befektetést, nagyon nehéz megbízható adatokat találni a humánfejlődésre gyakorolt hatásról, és nehezen lehet betekinteni a garanciák és a kevert finanszírozás tényleges bemeneteibe. Tehát csak arról van szó, hogy a megfelelő egyensúlyt kell találni a transzparencia és persze a kereskedelmi érzékenység között. A harmadik pont, amit szeretnék megemlíteni, és ez minden magánpartnerrel, vagyis a köz- és magánszektor partnerségeire igaz, az, hogy a kockázatok megfelelő elosztásáról kell gondoskodnunk. Nem lehet olyan helyzet, hogy a nyereség magánosítása mellett a kockázatok szocializálódjanak, és erről már Franny is beszélt, arról, hogy hol helyezkedik el a kockázat – ez az EU-adófizetők pénze, igen, be akarjuk vonni a magánszektort, ez magától értetődő, de a megfelelő egyensúlyt is meg kell találnunk. A negyedik pont az, hogyan illeszkedünk a Made in Europe néven ismert új európai trendhez – természetesen itt a világ minden tájáról vannak képviselők, és persze be akarjuk vonni a multilaterális fejlesztési bankokat, de a Made in Europe egy olyan irányzat, amely távolodik az ENSZ-ügynökségek bevonásától, és nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy megfelelően navigáljunk ebben, sőt felmerülhet akár az is, hogy frissítenünk kellene a humanitárius szabályozást, tekintettel arra, hogy az 1996-ból származik, és most egy nagyon új megközelítésről van szó, amely sok rugalmasságot igényel. Az ötödik pont az, hogy még fejlett országokban is viták tárgyát képezheti a szűkös erőforrások felhasználása – tudják, ez magától értetődő –, ahol például egy befektetést eszközölünk, vagy egy biztosítást fizetünk ki, amelyet egy szuverén vagy egy szuverén nevében működő ügynök irányít, és ez persze még inkább így van a gyenge állapotú és konfliktus sújtotta országokban, ahol a szűkös erőforrások felhasználása nagyon vitatott lehet, ez fejlett országokban is, de fejlődő országokban is így van, és erre nagyon érzékenynek kell lennünk. Végül néhány rövid pont: szerintem kerüljük el a túl sok zászlóshajó projektet.
Azt hiszem, ez a Global Gateway gyengesége. Elismertem az INTPA főigazgatóságnak, hogy korlátozott tudásom a haditengerészeti hadviselésről, de szerintem csak egy zászlóshajót kellene tartani, hogy elkerüljük a zavart. De hát ez van. Azt is gondolom, hogy kerülni kell a túlzó ígéreteket: az impaktbefektetés nem új dolog, a 2030-as menetrend milliárdokról trilliárdokra szól, ahogy maga is mondta, Raj, és visszamehetünk akár 2008-ig, amikor Michael Porter a megosztott érték kezdeményezéseiről beszélt. Végül pedig szerintem fontos, hogy a fejlődő országok képviselői valóban a középpontban legyenek ennek a párbeszédnek. Nagyszerű, hogy a magánszektor is jelen van. Végül csak annyit mondanék, hogy a Parlament kész aktívan együttműködni ebben. Jó, hogy stratégiai jellegű. A májusban megjelent humanitárius kommunikáción alapul, közepes távú céllal, hogy 2028-ra 10 milliárd dollárt mozgósítsanak. Mi ott leszünk, de ellátjuk felügyeleti funkciónkat is. Köszönöm.